hajdu HB300C Manuel De Mise En Service, D'opération Et D'entretien page 18

____________________________________________HU________________________________________18
A HB300(C(1)) hőszivattyús bojler csupán látszólag hasonlít a hagyományos elektromos
forróvíztárolókhoz. A háztartási víz- és elektromos hálózathoz kapcsolódó HB300(C(1)) a normál
üzemi ciklusa során nem használ annyi villamos energiát a víz közvetlen melegítésére, mint a
hagyományos elektromos forróvíztároló, hanem az energiát racionálisabban alkalmazva, hatékonyabb
módon, mintegy 70%-kal kevesebb villamos energia felhasználásával éri el ugyanazt az eredményt.
A hőszivattyú arról kapta a nevét, hogy képes hőt átadni egy alacsonyabb hőmérsékletű forrástól
egy magasabb hőmérsékletű forrás felé, azaz megfordítja a hő természetes áramlását, ami – mint
tudjuk – a magasabb hőmérsékletű forrástól halad az alacsonyabb hőmérsékletű forrás felé. A
hőszivattyú alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy (hő formájában) több energiát képes átadni, mint
amennyi a működéséhez szükséges (villamos energia). A hőszivattyú „ráfordítás" nélkül képes a
környezetben jelenlévő hőforrásokból energiát kivonni, a hőforrások jellegétől és rendelkezésre
állásától függően.
A HB300(C(1)) hőszivattyús bojler a hőt a felfrissítendő, fülledt belső levegőből vonja ki, és ezzel
hozzájárul a vízmelegítés hatásfokának növeléséhez. A környezeti levegő felhasználásához több
különböző konfiguráció választható, ami a készülék sokoldalú alkalmazását teszi lehetővé különböző
üzemelési feltételek mellett.
A HB300(C(1))
specifikációknak megfelelően került megtervezésre és gyártásra. A készülék racionálisabb
energiafelhasználást tesz lehetővé, illetve üzemeltetési költség-megtakarítást eredményez. A szabad
energiaforrásokból történő hőelvonás a használati-melegvíz előállításhoz alkalmazott egyéb alternatív
rendszerekkel szemben csökkenti a légkörbe irányuló kibocsátások környezeti hatásait.
3.2. A működés ismertetése
A fent említettek alapján a hőszivattyú "energetikai kapacitása"
hőátadáson alapul a melegítendő anyagnál (azaz a vízmelegítő
tartályában lévő víznél) alacsonyabb hőmérsékletű, szabad forrásból (ez
esetben a környezeti levegőből) történő hőelvonással. A kompresszor
üzemeléséhez (amely
halmazállapot-változását eredményezi), és így a hőenergia átadásához,
villamos energia
szükséges.
halad keresztül,
halmazállapotúvá
összefüggésben. A hidraulikus kör (3.2-1 ábra) fő alkotóelemei a
következők:
1 kompresszor, amely a hűtőfolyadék (ami ebben a ciklusban gáz
–
halmazállapotú) nyomásának és hőmérsékletének növelésével lehetővé
teszi a ciklus lefutását
2 – a vízmelegítő víztartályában található első hőcserélő: ennek a
felületén keresztül megy végbe a hőcsere a hűtőfolyadék és a
melegítendő használati víz között. Mivel ebben a fázisban a meleg
hűtőgáz halmazállapota megváltozik és folyadékká kondenzálódik,
miközben a hőjét átadja a víznek, ezt a hőcserélőt kondenzátorként
határozzuk meg
3 – expanziós szelep: olyan berendezés, amelyen keresztül a
hűtőfolyadék áthalad, mihelyst a nyomása és hőmérséklete csökken,
érzékelhetően követve a folyadék tágulását a csőkeresztmetszet szelep
fölötti növekedésének eredményeként
4 – a vízmelegítő felső részében található második hőcserélő, amelynek felületét bordákkal
növeltük meg. A második hőcserélő végzi a hűtőfolyadék és a szabad forrás vagy a speciális ventilátor
által megfelelő módon mesterségesen áramoltatott környezeti levegő közti hőcserét. Mivel a
hűtőfolyadék ebben a fázisban elpárolog és hőt von el a környezeti levegőtől, ezt a hőcserélőt
párologtatóként határozzuk meg.
Mivel a hőenergia
hőmérsékletszintre képes áramlani, a párologtatóban (4) található hűtőközegnek alacsonyabb
hőszivattyús
a hűtőkör
A hűtőfolyadék egy zárt hidraulikus körön
amelyben a folyadék
változik a hőmérsékletével
kizárólag
bojler az épületek
belsejében lévő
cseppfolyós
és
egy magasabb
energiateljesítményére
hűtőfolyadék
vagy gáz
nyomásával
hőmérsékletszintről
vonatkozó
3.2.-1. ábra
egy alacsonyabb